Az idei szalamandrapoharunk középpontjában (Habsburg) III. Ferdinánd királlyá koronázásának 400. évfordulója és a Koronázódomb áll. A fő téri Nagyboldogasszony-templomban, 1625. december 8-án tartott jeles esemény azért is volt kiemelkedő, mert a magyar uralkodók közül a fiatal trónörökös volt az egyetlen király, akit Sopronban koronáztak meg. (Gonzaga Eleonórát és Eleonóra Magdalénát királynékká koronázták Sopronban.) III. Ferdinánd a ceremóniát követően a Koronázódombon végezte el az úgynevezett Napvágást, vagyis suhintott a világ négy égtája felé kardjával, kifejezve ezzel azt az uralkodói kötelességét, hogy a hazát minden ellenségtől megvédi. (Az 1862 óta hivatalosan is Koronázódombnak nevezett dombon emlékoszlop jelzi a kardvágás helyét.)
Nem ez az egyetlen „királyi” históriánk. A fekete holló, csőrében gyűrűvel, a Hunyadi család ősi címerére utal. Mátyás király több szálon is kötődik Sopronhoz. Ő volt az, aki 1463-ban visszaváltotta III. Frigyes német-római császártól a korábban elzálogosított Szent Koronát és vele együtt Sopron városát. Később Bécs ostromára készülve, városunkban időzött 1482-1483 telén, néhány hónapos soproni tartózkodása során a mai Storno-házban lakott.
A római katonák az ókori Scarbantiát idézik meg, s ez sem véletlen: városunkban sétálva a mai napig lépten-nyomon római kori emlékek vesznek minket körbe. Ezek közül is kiemelkedik az a Borostyánkőút, amely akkoriban a legfontosabb kereskedelmi útvonalként keresztülszelte Európát az Északi-tengertől egészen a Földközi-tengerig.
Sopron nemcsak kétezer éves történetére, de poncichter hagyományaira is rendkívül büszke. Az egykori németajkú szőlőművelő gazdák meghatározó szereppel bírtak történelmi borvidékünk hírnevének öregbítésében. Különlegesség, hogy a borosgazdák a szőlősorok között többek között babot is ültettek, innen a szó eredeti jelentése is: a poncichter a Bohnenzüchter, vagyis babtermelő szóból származik.
Sopron legismertebb szőlőfajtája, a Kékfrankos. A legenda szerint a kékfrankos neve 1809 óta ismeretes a városban. Ekkor szállta meg ugyanis a napóleoni francia hadsereg Sopron városát. A katonák előszeretettel fogyasztották a helyi borokat. Kétféle papírpénzük volt: egy kevésbé értékes piros és egy jóval többet érő kék. A soproni boros gazdák csakis a kék bankót, a kék frankost fogadták el. S így a katonák a kék frankosért kértek bort: „egy „kékfrankost”! De ez természetesen csak legenda! Sopronban akkoriban még leginkább fehérbor volt az elterjedt, illetve a fajtát is később kezdték el jegyezni az országban.
A vasfüggönyt „áttörő” fehér galambok azt a Páneurópai Pikniket szimbolizálják, amely Németország és Európa újraegyesítésének legfontosabb előzménye. Az 1989-es történelmi esemény jelentőségét mutatja, ahogy Helmut Kohl akkori kancellár fogalmazott: a berlini fal első tégláját itt, Sopronpusztán ütötték ki.
A Tűztorony Sopron jelképe. Római alapokon nyugszik, hengeres része középkori, erkélye és óratornya reneszánsz, kupolája barokk.
Mai alakját, reneszánsz körerkélyét és barokk kupoláját az 1676-os tűzvész után nyerte el, amikor a torony felső része teljesen leégett. A torony eredetileg a város északi kaputornyaként szolgált. Tornyában őrök szolgáltak, feladatuk sokrétű volt:
- figyelték a vidéket, éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték a tűzfészek irányát;
- a város lakóinak figyelmét felhívták az idegen katonák, idegen bort szállító szekerek közeledtére;
- a muzsikálniuk is kellett, mert a városi tanáccsal kötött szerződésük szerint esküvőkön, temetéseken vagy városi mulatságokban ők szolgáltatták a zenét;
- a soproniaknak az idő múlását negyed óránként trombitaszóval jelezték, a XVI. századtól pedig a toronyórát is kezelték.
A Tűztorony tetején látható kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka az 1622. évi országgyűlés és királyné koronázás emlékére. Végleges helyére csak a tűzvész után, a I. Lipót császár névnapjára rendezett ünnepségek során került, ekkor szólalt meg újra a megjavított óra is. A rézkupola tetején figyelő, kétfejű sast formázó szélforgóhoz érdekes legenda kötődik: ha észak-déli irányba áll, a hagyomány szerint eső lesz.
A poháron megjelennek még városunk kiemelkedő történelmi eseményeinek szimbólumai is. Mint ismert, Sopron a „Leghűségesebb Város”. Az 1921. évi népszavazáson Sopron és a környező nyolc település lakosságának döntő többsége kinyilvánította, hogy a jövőben is Magyarországhoz szeretne tartozni. A Nemzetgyűlés városunknak a magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodásáért a megtisztelő „Civitas Fidelissima” címet adományozta.
Ennek emléke a Tűztornyon is megjelenik. 1922-ben a nemzetgyűlés elhatározta, hogy a népszavazás emlékének megörökítésére Sopronban a történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékművet kell állítani. A Hűségkapu 1928-ban készült el. Ekkor a toronynak a belváros felé eső kapuját barokkos díszes kerettel látták el. A felette elhelyezett szoborcsoport közepén a Magyarországot szimbolizáló Hungaria istenasszony látható, fején a Szent Koronát viseli. Jobb oldalán a város kisebbik címere (sas nélkül), bal felén a Kossuth-címer jelenik meg. Hungaria magyar és német anyanyelvű polgárok hódolatát fogadja, magához gyűjti Sopron hűséges lakóit.
A város egykori címere megjelenik a háttérben látható városfalon is. Az eredeti címer a Szent Mihály templomon, Sopron legősibb plébániatemplomán található. A templom Magyarország második legjelentősebb gótikus alkotása. Felszentelésén Mátyás király is részt vett. A torony harmadik emeletén látható egy angyal, amely Sopron város régi címerét tartja. Az angyalos címert Storno Ferenc készítette.
Fontos megemlítenünk még poharaink névadó kétéltűjét, a foltos szalamandrát, amely amellett, hogy a Soproni-hegység egyik legjellegzetesebb lakója, kapcsolódik az egyik legszebb és legnevesebb selmeci diákhagyományhoz: a „szalamanderhez”, amely a végzős hallgatók fáklyás felvonulása.
A grafikai terveket Patkó Enikő készítette.
